A Mandelbrot-konspiráció

Mr. Mandelbrot elemezte a helyzetet. A helyzet nem volt rózsás. Talán liliomosnak sem lehetett mondani. A képen ő maga volt látható, amint a helyzetet elemzi. Ilyen is volt már. A bal felső sarokban egy furcsa ábra. Valami hirtelen a végtelenből zuhanni kezdő, majd egyre lassabban ereszkedő, másik végtelenbe távozó görbe. Az érdeklődés kezdeti nagy, majd folyamatosan halványodó csinos kis mutatója.

Mr. Mandelbrot gyanakvóan hümmögött egyet. Látott már ilyen ábrát korábban. Iskolai emlékképek bukkantak fel lelki szemei előtt. "Exponenciális", mondta egy hang odabent.

Mr. Mandelbrot hátradőlt a karosszékben és mosolygott. Ízlelgette a szót. Exponenciális. Ex -  po - nen - ci - ál - is. Csodálatos. Bár minden így működne.

Aztán egy pillanatra csönd lett odabent: Hiszen minden így működik...

Mr. Mandelbrot nem szereti, ha Mr. Mandelbrotnak szólítják.

Sokkal szimpatikusabb számára a "Kedves Uram!"

Mr. Mandelbrot kifényezte lézerkardját és az övére akasztotta. Haját hajnali szellő borzolta. Homlokát összeráncolva kémlelte a messzeséget.

Kezdődik.

A távolban lovasok körvonalai rajzolódtak ki. Sokan voltak. Nagyon sokan.

Mr. Mandelbrot leporolta a nadrágját és elkezdett leereszkedni a sziklás hegyoldalon. Már jó előre kiszemelte az ütközet helyszínét. Mindenre gondolt. A létszám sem aggasztotta. Az egyetlen bizonytalan tényező a széljárás volt, de úgy tűnt, hogy az is kedvezően alakul. Látszólag minden a terv szerint zajlott.

Látszólag.

A terv akkor borult, amikor a lovasok megálltak. Mr. Mandelbrot először azt hitte, hogy a csapat felfigyelt valamire. Valójában csak megálltak. Olyan kedvük volt. Egyikőjük leszáltt a lóról, a többiek követték. Letáboroztak egy mező közepén.

Mr. Mandelbrot a fejét csóválta. Újra rá kellett jönnie, hogy nincs uralma az események felett. A nagyszerű terv, az előre elgondolt taktika, a titkos csapda. Mind hiába.

Odasétált a csapathoz és csalódottan, már-már könnybe lábadt szemmel ült le közéjük reggelizni. Rántotta volt. Padlizsánnal.

...de nem megy neki.

Ezért aztán bánatos leveleket írogat olyanoknak, akinek semmi köze a bánatához. Ellenben azok, akiknek van közük hozzá nem kapnak se bánatos, se vidám leveleket senkitől. Legfőképpen nem Mr. Mandelbrottól. És ez így is van rendjén.

Mr. Mandelbrot megpróbál újra elaludni. Majd beszámol az eredményről...

Mr. Mandelbrot ma nem ír. Nem is ül le, hogy írjon. Inkább csak áll. Álldogál. Nem ő az első, aki ezt a forradalmi tettet végrehajtja. Valószínűleg nem is az utolsó. Ő mégis roppant eredeti ötletnek tartja, hogy nem-tesz. És ez így van.

Mr. Mandelbrot a tükörben nézi magát, miközben nem ír. Nézi, ahogy nem ír. Furcsállja is a dolgot. Hiányzik valami. Elgondolkodik, miközben tovább bámulja magát. Vajon miért nem ír? - teszi fel a kérdést némán, de nem kap választ. Nem is vágyik igazán válaszra. A kérdés az, ami számára igazán izgalmas. A válasz nem érdekli.

Mr. Mandelbrot az utcán sétálgatva sem ír. Megdöbbenve veszi tudomásul, hogy a járókelőket mindez tökéletesen hidegen hagyja. Pedig nekik tudniuk kéne...

Mr. Mandelbrot kikapcsolta a lézerkardot és felegyenesedett. A sáska hátrébb ugrott és elégedetten dörzsölte össze két mellső végtagját.

- Ki vagy te? - kérdezte Mr. Mandelbrot.

Kérdését költőinek szánta. Inkább színpadiasnak, mintha egy film katartikus csúcsjelenetében lennének. Ott is voltak.

Körülöttük a város porig rombolva, lángokban állt. Felettük az ég fekete volt a felszálló füsttől és portól, amit a küzdelem hevében engedtek szabadjára.

A sáska nem válaszolt. Tovább dörzsölte a csápjait, és finoman radarozott feje tetején lévő két kis antennájával.

- Még folytatjuk! - mondta Mr. Mandelbrot fennhangon és átfordult a másik oldalára.

Mr. Mandelbrot hős akar lenni. Egyszerű oka van rá: úgy érzi, hogy csak az újságok címlapján lenne igazán méltóan elismerve létezése. Ezért hős lesz. Nagy hős. Nem az a fajta, aki lehozza a macskát a fáról, de még csak nem is az, aki kimenti a csecsemőt az égő házból. Ezek holmi egyszerű cserkészcselekedetek. Itt az igazi hősiességről van szó. AZ IGAZI HŐS: Mr. Mandelbrot.

Hosszú évek óta készül erre, mint egy szárnyait bontogató madárfióka, vagy egy bebábozódott hernyó, amely épp pillangóként készül újjászületni. Türelmesen vár és készül. Hamarosan eljön az ideje. És akkor hős lesz.

Mr. Mandelbrot hős státuszával a következőket fogja kezdeni: mosolyog, aláírást osztogat, még többet mosolyog, szép nőkre mosolyog, még szebb nőknek oszt aláírást. Néha megigazítja a haját és tovább mosolyog. Ezt a rendkívül kemény munkát csak néha kívánja megszakítani evéssel, ivással, alvással, fürdéssel és az illemhely alkalmankénti meglátogatásával, ahol kompenzálja az evést és az ivást. Az idő maradék részében pedig rendítethetetlenül mosolyog. Mint egy szobor.

Mr. Mandelbrotnak hőssé válása után rengeteg csodálója lesz. Főként gyönyörű nők, akikkel kölcsönösen csodálhatják egymást. Illetve lelkes gyermekek, akik nem fogják érteni, hogy Mr. Mandelbrot miért csak a nőkkel csodálja, amikor ők ugyanolyan csodálatosak.

És ez így fog menni napokon, heteken, hónapokon, sőt éveken keresztül mindaddig, amíg Mr. Mandelbrot meg nem unja azt, hogy őt csodálják. Ez természetesen egybe fog esni azzal a pillanattal, amikor Mr. Mandelbrot a hős szerepet is megunja.

Akkor el fog menni egy távoli ország távoli pontjára, ahol senki nem ismeri és egy korábban ismeretlen gyümölcs árusításával fogja keresni a mindennapi betevőt.

Mr. Mandelbrot találkozott élete legnagyobb és talán egyetlen szerelmével. 3 másodpercre látta. A villamos másik végében ült. Újságot olvasott. Napszemüveget viselt. Amikor Mr. Mandelbrotban tudatosult, hogy Ő az, elkapta a fejét. Nem mert többé ránézni. Illetve mégis. A következő megálló után elindult volna felé, de a széken egy idős asszony ült befáslizott lábbal, nejlonzacskóval a kezében.

Mr. Mandelbrot joggal hiszi magáról, hogy őrült. Hiszen az.

- Még egyszer kérem, ne haragudjanak rám! - mondta Mr. Mandelbrot, miközben a megfelelő gomb megnyomásával újratöltötte az ágyút, majd rövid csönd követkzett és a harckocsi tüzet nyitott.

Elégedett mosollyal nyugtázta, ahogy a rakéta célba ér és kedves kis gomolyfelhőt kreál a becsapódás helyén. Egy újabb nap a munkahelyen. A harckocsi arrébbzötyögött.

Mr. Mandelbrot vezetés közben szeret zenét hallgatni. Leginkább a 70-es évek slágereit. Sajnos kevés harctéri rádió sugároz ilyen minőségi muzsikát.

Mr. Mandelbrot ráfeküdt a bombára, hogy testével fogja fel a robbanást, megkímélve ezáltal 6 milliárd embert az azonnali pusztulástól. Megkímélte. Magát is, mert a bomba valójában egy hatalmas fejjel lefelé fordított bográcsnak bizonyult, amiben az egyetlen veszélyes dolog a 4 napja rohadásnak indult harcsamaradvány volt.

Mr. Mandelbrot - felismerve helyzete reménytelen nagyszabásúságát - néhány perc gondolkodás után a hátára fordult, hogy a csillagok állásából tájékozódjon a híd túloldalán történt eseményekről. A Cassiopeia épp felkelt. Mr. Mandelbrot megihletődött és ő is ezt tette. Így már sokkal jobban látott.

Ha van valami furcsa ebben a világegyetemben, az pont az, hogy van valami furcsa, olyan elmondhatatlanul egyszerűen bonyolult és kaotikusan rendezett izé - gondolta és fütyörészve elindult hazafelé.

Mr. Mandelbrotnak hosszú és gyötrelmes éjszakája volt. Nem álmodott. Aludni sem igen tudott. Eszébe jutott egy dal, amit pár nappal korábban hallott először, aztán a dalról még valami, amitől sírva fakadt. Így sírt órákon át.

Hozzá kell tenni, hogy Mr. Mandelbrotnak jó szokása, hogy rendszeresen sír. Amolyan hobbi ez. Mások kocogni mennek, vagy olvasnak, vagy utaznak. Mr. Mandelbrot is szokta ezeket a tevékenységeket űzni, és mintegy kiegészítve mindezt, néha leül és sírni kezd. Lelkesen sír. Odaadással. Sokat gyakorolta már, de még mindig van mit tökéletesíteni a technikán.

A testhelyzet nagyon fontos. Finoman előregörnyedve kicsit könnyebb, térdre zuhanva már sokkal egyszerűbb, a földre leborulva pedig egészen magától értetődővé válik a sírás. Mindez persze nem elég. Megfelelő koncentráció is szükséges. Egy emlék, vagy egy gondolat. Ezt alaposan meg kell forgatni a fejben. Sok szempontból megvizsgálni, körbejárni, újra és újra elképzelni, átélni. És akkor indul.

A sírás belülről fakad.

Mr. Mandelbrot a vekker jelzése előtt ébredt. Csend. Vagyis mégsem. Gyanús. Valaki beszélt a gangon. Becsukta az ablakot. Halkan, nehogy megzavarja a beszélőt. Fontos mondanivalója volt. Aki hajnalban a folyosón beszél annak mindig fontos a mondanivalója. Hát így történt.

Kicsivel később bevérzett szemű barátja jutott eszébe.

Aztán újra felkelt és becsukta az ablakot.

Valami gyanús lett neki.

Felkelt és becsukta az ablakot, mert a gangon beszélgettek.

Kiment vizelni.

Belenézett a tükröbe és véreres szemű barátját látta, amint a folyosón beszélget.

Felkelt és becsukta az ablakot, mert nem akarta hallani és még aludni szeretett volna.

Aztán rájött.

Felkelt, halkan becsukta az ablakot, ami cserébe egy nagyot kattant. Vizelés közben eszébe jutott barátja, akit nemrég a tükröben látott, amint véreres szemekkel a folyosón beszélget.

Ivott egy pohár vizet, majd visszafeküdt aludni.

Arra ébredt, hogy valakik a gangon valami fontosról beszélgetnek.

Nostehát.

Felvetem mindjárt kezdésnek, hogy ez itt mi. Tegyük fel. És ha ez így van, akkor nyakig benne vagyunk. Márpedig ilyesmiből nehéz ám kimászni...

Gondolkodtunk már azon, hogy mi lenne, ha tényleg mandelbrot halmazokból állna össze a világegyetem? Vagy még pontosabban: ha a világegyetem egyetlen nagy (hehe) MANDELBROT-halmaz lenne? (azért hehe, mert az ugye végtelen, ezért az, hogy nagy, teljesen lényegtelen, mert ugye, végtelen, hehe) Azért az érdekes, hogy valaki ezen elgondolkodik, rájön erre-arra és róla elnevezik ezt az izét Mandelbrotnak. Ami amúgy nagyon finom...

És ha tényleg a struktúrált káosz ilyen csodálatos és tökéletes műremekei alkotnának minden férfit és nőt és porszemet és atomot és molekulát és kutyát és macskát és fát meg bogarat, réteket, eget, csillagokat, meg mindent? És mi lenne akkor?

Semmi.

Vagyis ugyanolyan struktúrált káosz. Mint olyan.

Ettől függetlenül gondolkodni jó. Ezen is lehet. Meg máson is.

Mr. Mandelbrot időről időre ide fog gondolni ezt-azt. Ami eszébe jut pl a wc-n.

Egyetek mandelbrotot! Abban minden benne van, ami az élethez kell.