Mr. Mandelbrot kifényezte lézerkardját és az övére akasztotta. Haját hajnali szellő borzolta. Homlokát összeráncolva kémlelte a messzeséget.
Kezdődik.
A távolban lovasok körvonalai rajzolódtak ki. Sokan voltak. Nagyon sokan.
Mr. Mandelbrot leporolta a nadrágját és elkezdett leereszkedni a sziklás hegyoldalon. Már jó előre kiszemelte az ütközet helyszínét. Mindenre gondolt. A létszám sem aggasztotta. Az egyetlen bizonytalan tényező a széljárás volt, de úgy tűnt, hogy az is kedvezően alakul. Látszólag minden a terv szerint zajlott.
Látszólag.
A terv akkor borult, amikor a lovasok megálltak. Mr. Mandelbrot először azt hitte, hogy a csapat felfigyelt valamire. Valójában csak megálltak. Olyan kedvük volt. Egyikőjük leszáltt a lóról, a többiek követték. Letáboroztak egy mező közepén.
Mr. Mandelbrot a fejét csóválta. Újra rá kellett jönnie, hogy nincs uralma az események felett. A nagyszerű terv, az előre elgondolt taktika, a titkos csapda. Mind hiába.
Odasétált a csapathoz és csalódottan, már-már könnybe lábadt szemmel ült le közéjük reggelizni. Rántotta volt. Padlizsánnal.
