Mr. Mandelbrotnak hosszú és gyötrelmes éjszakája volt. Nem álmodott. Aludni sem igen tudott. Eszébe jutott egy dal, amit pár nappal korábban hallott először, aztán a dalról még valami, amitől sírva fakadt. Így sírt órákon át.
Hozzá kell tenni, hogy Mr. Mandelbrotnak jó szokása, hogy rendszeresen sír. Amolyan hobbi ez. Mások kocogni mennek, vagy olvasnak, vagy utaznak. Mr. Mandelbrot is szokta ezeket a tevékenységeket űzni, és mintegy kiegészítve mindezt, néha leül és sírni kezd. Lelkesen sír. Odaadással. Sokat gyakorolta már, de még mindig van mit tökéletesíteni a technikán.
A testhelyzet nagyon fontos. Finoman előregörnyedve kicsit könnyebb, térdre zuhanva már sokkal egyszerűbb, a földre leborulva pedig egészen magától értetődővé válik a sírás. Mindez persze nem elég. Megfelelő koncentráció is szükséges. Egy emlék, vagy egy gondolat. Ezt alaposan meg kell forgatni a fejben. Sok szempontból megvizsgálni, körbejárni, újra és újra elképzelni, átélni. És akkor indul.
A sírás belülről fakad.
