"A 'tavalyi' osztálykiránduláshoz képest más a felállás. Sok az ismeretlen ember. De mindenki be van gombázva. Éjszaka van. Nem vagyok magamnál. Készül egy videófelvétel, amit utólag megnézve látszik, hogy Zsolti bá a basszusgitárjaival zsonglőrködik hihetetlen lazasággal, és világmegváltó megállapításokat tesz közben. Mindenkinek az arcán egyfajta megrettent mosoly ül. Távolról nem is mosoly, csak ha közelebb megyünk. Horváthádám nincs itt. Állítólag csak másnap jön. Alig emlékszem másra.
Már lejövetel van, amikor Horváthádám megérkezik. Egy padlás-szerű helyen alszik mindenki. Hosszú létrán lehetett ide feljutni. Bekuckózunk. Ő jön fel a létrán. Nem örülök neki. Ugyanaz az érzés fog el, mint első gimiben, amikor 1-2 napos késéssel csatlakozott az osztályhoz. Mit keres ez itt? Minek jött ide? Miért nem bírt otthon maradni? Miért kell felborítani ezt az ígéretes társaságot?
Másnap. Egy nagy, hosszúkás, fehér falú, barna parkettájú teremben fekszünk a földön. Horváthádámot keresem, aki sokkal messzebb van tőlem, mint gondoltam, hogy lesz. Hosszú haja van, mint első gimiben, mielőtt levágatta..."
