Mr. Mandelbrot őszinte lesz: Neki azt ígérték, hogy békén hagyják. Most úgy tűnik, hogy nem fogják békén hagyni. A beígért szabadság, amiért fogcsikorgatva küzdött és megalázóbbnál megalázóbb helyzetekbe hozta magát elúszni látszik. Nincs szabadság. Csak átverés. Jószándékú. De akkor is csak átverés.
Mr. Mandelbrot naív volt, hogy kívülről várta a felszabadítást. Remélte, hogy ha eleget hadakozik önmagával és a külvilággal, akkor majd egyszercsak megkegyelmeznek neki és szabadon távozhat. Tévedett. Amikor úgy tűnt, hogy ott a fény az alagút végén, akkor rá kellett jönnie, hogy az csak az arcába nyomott lámpa a vallatószék előtt.
Mr. Mandebrot legnagyobb hibája, hogy gyáva. Fél kiállni önmagáért, az érzéseiért, a hitéért. Fél elmondani, ami a szívét nyomja. Csak emészti magát. Az, ami másnak sokat jelent, neki nem ér semmit. Jó érzés, hogy megvan. Hogy túl van rajta. Ezt a terhet is letette. De csak ennyi. Semmi több. Semmi jó. Csak a pokol. A kín. A gyötrődés. A fogcsikorgatás. A fájdalom és a megaláztatás. Ezt érzi Mr. Mandelbrot, ha visszagondol. Talán nem így kellene lennie. De így van.
Hogyan tovább? - teszi fel a kérdést Mr. Mandelbrot. Merre van a kiút? Van egyáltalán? Van értelme küzdeni egy álomért, vagy törődjön bele abba, amit leosztottak neki? Legyen egy munkája, ami unalmas, érdektelen, de keres vele annyit, hogy eléldegél belőle? Vagy keressen hivatást? Létezik olyan, hogy valaki szereti a munkáját?
Mr. Mandelbrot elhatározta, hogy nem lesz a körülmények és az elvárások áldozata. Lehetősége van másképp dönteni és másképp csinálni. Mr. Mandelbrot szerint minden csak elhatározás kérdése. Ehhez tartja magát.
