"Nem biztos, hogy ugyazan az álom, de egy sípályán, vagy annak sífelvonóján kapaszkodom az eszköz szélébe, hogy le ne essek. Valakit közben le akartam lökni, vagy ő akart lelökni engem. Ugyanez megismétlődött valami szikla szélén is...
Szüleim lakása. Anyám szobája. Berendezés kb, mint amikor még általános/középiskolába jártam. Egy ősz hajú, ismeretlen férfi (miközben írom varjú prof jut az eszembe) a diplomámat olvassa, majd feláll és mond valamit az apámnak. Apa a büszkeségtől meghatódott remegő hangon mondja, hogy a prof ajánlja a diplomát. "Ilyen szép munkát csak ajánlani lehet", mondja a prof. Nem vagyok benne biztos, hogy ez mit is jelent. Minden esetre úgy tűnik, hogy valamiért ő bírálta a munkát.
Kezembe veszem a könyvet és elkezdem lapozgatni. Tele van hibával és ceruzás javításokkal. Hiányjelek mindenhol. Elszúrt képaláírások. Hibás oldalszámozások. Felcserélt oldalak. Oda nem illő ábrák. Nem általam írt sorok, bekezdések. Egész oldalak más stílusban, más ember által megírva. Nem témába vágó bekezdések és fejezetek tömkelege.
Valami nem stimmel. Ez nem lehet. Ennyi hiba nem lehet benne. Előveszem a másik beköttetett diplomát. Még több hiba. Az elején már az 50. oldal is előkerül, és egy hatalmas, egész oldalas kép egy nagy fekete, sárga szemű bagolyról (vagy macskáról). Olyan színei vannak a képnek, mintha a National Geographic közölte volna. A képen felirat: "Kínya".
Pánik. Hiszen emlékszem, hogy minden egyes oldalt saját kezűleg ellenőriztem, hogy helyes legyen a sorrend, és az legyen ott, aminek lennie kell. Ott voltam, amikor bekötötték. Én raktam össze laponként. Nem lehet, hogy így felcserélődött. Itt valami ármány van. Ráadásul ennek nem lehet fizikai magyarázata. Itt nem evilági erők dolgoztak.
Oda akarok menni a bírálóhoz, aki a diplomában, mint "felettes szerv" szerepel, hogy elmondjam neki, hogy mit vettem észre. Közben elég erősen be vagyok szarva, hogy milyen erők űzhetnek gúnyt belőlem. Mielőtt szólni tudnék, csörög a telefonom és felébredek..."
