A Mandelbrot-konspiráció

"Modern repülőtér. Valamikor a jövőben. Gyönyörű, tiszta, csillogó, tágas. Rendkívül nehézkesen lehetett csak bejutni a repülőre. Mintha meztelenre is le kellett volna vetkőzni. Aztán fent a gépen anyám mellett ülök. Mintha a gép teteje üvegből lenne, messzire ellátni. A tengerbe belenyúlik a felszállópálya. Hatalmas kikötők, egy szárnyashajó éppen érkezik. Indulunk. A gép rázkódik. Aggódom. Beszélem is anyámmal, hogy valami nem stimmel. Neki sincsenek jó érzései. A gép felszáll. Hatalmas távvezetékoszlopok között repülünk és emelkedünk. A fejünk fölött keresztben is vannak vezetékek. Azon gondolkodom, hogy vajon hogyan fogunk majd átrepülni közöttük, mert a magasfeszültségű vezetékek veszélyesek. Emelkedünk tovább. Legközelebb már azt látom, hogy a felhők között vagyunk. Felhőkarikákon keresztül repülünk. Mintha egy csőben lennénk. Egészen addig, amíg a gép víszintesbe nem fordul. Ugyanebben a pillanatban élesen balra dőlünk, a jobb szárny megemelkedik, a gép orra előrebukik és zuhanni kezdünk. Rázkódunk. Pánik. Kapaszkodom az ülésbe. Látom, hogy egy sziget felé tartunk. Érzem, hogy be fogunk csapódni. Az a gondolatom támad, hogy még pont annyi időm van, hogy azt mondjam anyámnak, hogy "szeretlek", de mielőtt megszólalnék érzem, hogy a pilóta kezdi visszanyerni az irányítást a gép felett. Újra egyenesben vagyunk. A belső tér megváltozik. Tágas, luxuskülsejű első osztály. Halvány fények, világosbarnás kárpit mindenfelé. A pilóta zihálva jön ki a pilótafülkéből. Nagyokat sóhajt, szuszog. Elmeséli, hogy a személyzet elájult, és hogy az utolsó pillanatban tudta csak összeszedni a gépet."