"Itthon. Tiba és Perla vannak itt. Beszélgetünk. Egyszercsak csengetnek. A pszichológusom az. Házhoz jött. Csak tudom, hogy ő az, de kínos a helyzet, mert nincs ötletem, hogy a többiekkel mit csináljak. Valahogy húzom az időt, és nem nyitok ajtót sokáig. Pedig van rajtam nadrág. A lakásban viszont nagy a rendetlenség.
Amikor ajtót nyitok, nincs ott senki. Kinézek a folyosóra jobbra. Látom, ahogy Anikó sziluettje távozik. Nagy bundában és kucsmában van. Hideg és sötét van odakint. Utánamegyek, de zavarban vagyok. Nem tudom, hogyan szólítsam meg (tegezzem-magázzam?). Végül egy bátortalan hahó-t mondok. Visszafordul és jön. Bejövünk a lakásba.
Mivel elég késő van, nagy nehezen megkérem a Tibát, hogy menjen haza, a Perlának meg felajánlom, hogy menjen át a szomszédba a szüleimhez tévézni, amíg mi beszélgetünk. Mielőtt ez megtörténne ránézek a számítógép monitorjára, ahol furcsa alakzatok pörögnek-forognak. Mintha 3 dimenziós tetrisz elemek lennének, de sokkal szinesebbek és sokkal komplexebbek. Lassan ezek az alakok kezdenek kibomlani, mintha digitális virágbimbók nyílnának ki...
Snitt.
Tiba és Esztike egy Zorg nevű társasjátékot játszik. Nem értem a szabályait. Furcsa kagyló-szerű műanyag elemekből áll. Van köztük piros meg zöld is, meg talán másmilyen színű is. A különböző fajtájú kagylók kombinációjából lehet pontokat szerezni. Kockával is kell néha dobni (3 darabbal), ami szintén pontokat ér egy-egy megfelelő kombinációban. Nagyon gyorsan, szinte követhetetlen tempóban játszanak. Ide-oda teszik a kis kagylódarabokat, bemondják, hogy az épp hány pont, dobnak kockával és már rendezik is át az asztalon és a dobozban lévő elemeket, kitesznek, áttesznek, dobnak, bemondanak.
Kipróbálom, de amint valamilyen szemszögből jót mondok, rögtön kiderül, hogy még van néhány aspektus, amiről még nem tudtam, és azt is be lehetett volna mondani, illetve pontokat kapni érte. Egyik esetben pl. már jól rendzetem a kagylókat, de a dobásom (1-es, 5-ös, 4-es) miatt még lehetett volna más lehetőségem is. Elég bonyolult játék..."
