Mr. Mandelbrotnak elege van az önsajnálókból, önfeláldozókból, érzelembizniszelőkből. Ezeket a tevékenységeket ő maga is nagyon sokáig űzte, és mind a mai napig rajta kapja magát. "Ki mit tett meg ezért meg azért? Ki tett többet? Nemek ez meg az azért jár, mert én ennyi, meg annyi áldozatot hoztam az ügy érdekében. Megérdemlem, mert..." Mr. Mandelbrot erre csak azt tudja mondani: LÓFASZT!
Élvezettel csináltad? Akkor ott meg is kaptad a jutalmat. Nem akartad csinálni, húztad a szádat? Akkor miért kezdtél bele? Legfőképpen meg miért várod, hogy bármi jó is származzon belőle? Az Öröm az feltétel nélküli. Az Öröm az Öröm. Ha valami nem tetszik, amit örömszerzésért csinál az ember, akkor azt abba kell hagyni. Ki kell szállni. Kész. Az a gondolat, hogy ezt most megteszem, de majd cserébe legyen ez meg az teljesen és tökéletesen helytelen.
Ezt most megteszem, mert jó, vagy nem teszem meg, mert nem jó.
Olyan, hogy nem akarom megtenni, de megteszem elismerésért, szép szavakért, buksi fejem megsimogatásáért, vagy "mert majd ez jó lesz egyszer még valamire", teljesen hibás gondolkodás. Az meg pláne rossz, hogy ha megsértődünk, ha nem jön meg a buksi fej simogatása. Nem azért csinálok valamit mert elismerést várok, hanem azért mert jó érzést okoz megtenni.
Mr. Mandelbrot nem hajlandó belemenni olyan játszmákba, ahol neki kell arra figyelni, hogy XY lelkét ápolgassa és kamudícséreteket osztogasson, mert elvárják. Legalábbis a hobbijaiban semmiképp. Legalább a hobbiban legyen őszinteség. Mr. Mandelbrot így is túlzottan visszafogja magát. Hiba. Ha valami nem tetszik meg kell mondani. Meg lehet azt tenni sértés nélkül is. Ha valami jó, akkor ahhoz szabad ragaszkodni. Ha valamin változtatni kell, akkor addig nem szabad tágítani, amíg nem tetszik. Ez hobbi. Öröm. Maximális Öröm.
Ha többen vesznek részt egy hobbiban, akkor a kompromisszum nem elfogadható. Ha valaki úgy érzi, hogy áldozott, akkor az már rossz. Csak konszenzus. Mindenkinek tessen. Illetve, ha valaki úgy érzi, hogy neki nem tetszik, de nem szól, akkor benyelte. Így járt. Ott és akkor szól, vagy halgassa el mindörökre. Az pedig a legocsmányabb, ha valaki hetekkel vagy hónapokkal később egy vita vagy veszekedés során jön elő azzal, hogy már akkor is ez volt, meg az volt. Mr. Mandelbrot is felsorolhatná, hogy mi volt meg mi nem volt, mert ő is hozott (elveivel ellentétben) áldozatot, pontosabban és utólag belegondolva, nem is volt áldozat, hiszen akármit is tett, jó érzéssel tette. Nem hánytorgatja fel, hogy ki adott kinek a pizzájából mennyit, ki kit vitt haza hányszor, ki mit kért tőle és ő kinek mit tett meg mikor és mikor nem és miért és miért nem. Ha ezt tenné egész álló nap puffoghatna. Ennél Mr. Mandelbrot ideje sokkal drágább.
Mr. Mandelbrot kipuffogta magát
