"Kungfu edzésen vagyok. Nem egy nagy szám. Hamar véget ér, nem is érzem igazán jól magam. Viszont van ott egy lány, aki tetszik. Edzés után arról beszélgetek vele, hogy merre megy haza, hány átszállással, merre gyorsabb stb. Eljövök. A busz az orrom előtt megy el. Sötét van. Olyan, mintha Budán lennék, a Margit-híd és az Árpád-híd között a Komjádi környékén. Dél felé sétálok és a 6-os buszt késtem le. Jobb oldalamon egy vörös hajú kisfiú sétál. Kérdezget engem, hogy én egyensúlyozom-e, miközben épp oszlopok között szlalomozok, de előtte valóban úgy tűnhetett, mintha egy csíkon haladtam volna végig. Aztán mondom neki, hogy szó sincs róla. Érdekes beszélgetés...
Egy plázban sétálok, amikor elhaladok egy kis stand előtt (tőlem jobbra), ahol Szepes Mária árulja a saját és más írónők könyveit. Beszélgetni kezdünk, először csak viszonylag felszínesen. Könyvekről kérdezem őt, aztán ő visszakérdez, hogy mi a véleményem erről, meg arról az írónőről (pl. Florinda Gold és mások, amik így utólag úgy hangzanak, mint valami pornószinésznők nevei). Mondom, hogy nekem ezek nagyon nyálasak, és ilyen divatezoterikus katyvasz a nagy része. Nem válaszol rá.
Hirtelen azon kapom magam, hogy egy emeletes ágy felső szintjén fekszem, és onnan kérdezgetem őt. Tőlem jobbra, valamilyen furcsa módon rögzítve próbababa fejek vannak. A hozzám legközelebbin vörös paróka. A többit nem látom. Mintha vadásztrófeák lennének. Szepes Mária egy széken ül. Én lefelé nézek az ágyról rá. Azt mondja: "Ne félj a Lelkedtől!" Megkérdem, hogy a vörös hajútól, vagy a hosszú fekete hajútól. Nem válaszol..."
