"Szállodai szoba. Jövök megyek. Az idő felborul, az órák össze vissza járnak. 11 óra 11 perc. AKkor szól a vekker, de hajnal van. Még sötét. Kimegyek. Visszajövök. Egy lány vagy nő is van a szobában. A vekker újra szól, de akkor én nem vagyok ott. Ezzel felébresztem. Amikor visszaérek a szobába, és látom, hogy felébredt, bocsánatot kérek...
Hazafelé tartok egy kocsiban éjszaka. Ráhajtok a Margit-hídra. Eszembe sem jut, hogy le van zárva. A villamossineken megyek. A budai hídfőn nem volt semmi ellenőrzés. A pesti oldalon egy rendőr próbál megállítani. Ekkor jut eszembe, hogy tilosban járok. Tél van, minden havas. Észreveszem, hogy nem vagyok bekötve. Kétségbe esem, hogy ezzel még tetézem a bajt. Úgy gondoltam, hogy a hídon áthajtást még csak ki tudnám magyarázni, de a bekötetlen biztonsági övet már nagyon nehezen.
Nem állok meg a rendőr előtt, hanem továbbhajtok és közben húzódom félre. Bízom benne, hogy nem veszi észre a nem becsatolt biztonsági övet. Miközben megállok, kihúzom az övet, és úgy teszek, hogy mire odaér, úgy tűnjön, hogy éppen akkor csatolom ki és nyitom ki az ajtót, hogy kiszálljak a kocsiból.
Egy kopaszodó, rövidhajú, kövér fickó lép oda hozzám ballonkabátban. Megkérdezi, hogy mit csinálok. Hebegek-habogok. Viszonylag agresszív velem. Valamit tettem, amit nem szabadott volna. Nem a hídon átkelésről van szó és nem is a biztonsági övről. Lefog és el akar vinni..."
