"Ismeretlen szállodában a Katával álldogálunk a recepciónál, mert itt fogunk aludni. Nagy, tágas tér. A recepciós pult ennek a térnek a közepén van. A színek nagyon harmonikusak, megnyugtatóak, ugyanakkor a formák nagyon szögletesek. A padló barna márvány, tükröződő, a falak, oszlopok vajszínűek.
Hirtelen veszekedés hangjai ütik meg a fülemet. A pulton átnézve a terem végében a Borit látom megjelenni. Az éppen aktuális pasijával üvöltözik arról, hogy rossz szobát kaptak és egy másikat akar. Lebukom a pult mögött, hogy nehogy észrevegyenek. Félek, hogy ha meglát még jobban dühbe gurul. Felvetem a Katának, hogy akár cserélhetnénk is, hátha megnyugszik, de a Kata mondja, hogy nem kell.
Fent vagyunk a szobában, ami szintén szögletes, legószerű elemekből lett felépítve. A szoba két szélén, emelvényeken vannak az ágyak, innen félembernyi lépcsőzetes szintezés van. A legalacsonyabb pont a szoba közepe. Mint egy 3 dimenzióban széthúzott pixeles V betű. Sötét van. Külön ágyban vagyunk. Kata a szoba másik végében lévő ágyon fekszik. Beszél hozzám.
Nem tudok figyelni rá, mert egy furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha valami úrrá lenne rajtam, elvesztem az irányítást. Egy erő kezd kibontakozni belülről. Aztán lenyugszik. Összeszedem magam és beszélni kezdek. Megkérdezem a Katát, hogy miről szeretné, ha beszélnék. Valamit mond. A hangom mélyülni kezd, mint a gonosz robotok hangja a rajzfilmekben. Megijedek. Úgy érzem, valami ördögi hatalom veszi át a testem. Elvesztem az önkontrollt. Félek, hogy valami bajt okozok. Befordulok, de az érzés megint enyhül és visszatérek.
A harmadik körnél már nincs menekvés. A Yin-Yang szimbólum jelenik meg, a szélén járok, az óra járásával ellentétes irányban. Mintha 60 részre lenne osztva. Felhangzik a kérdés belülről: hány része van a szimbólumnak? Aztán a válasz: ZéróóóÓÓÓÓÓÓ. A kép (vagy inkább a világ) remeg, ahogy torkom szakadtából üvöltök. Látom, ahogy a Kata felül az ágyban, és imádkozom, hogy ne essen baja. Az üvöltés csak erősödik. A hang egyszerre nagyon mély és nagyon magas. Elviselhetetlen ahogy tör ki belőlem. Rettegek..."
Nyüszítve ébredek. Jó ideig nem tudom, hogy hol vagyok. A bal csuklómat beszorítottam magam alá. Oda, ahol este éreztem egy kis gyomorgörcsöt. Ettől elzsibbadt. Zihálok. Beletelik egy pár percbe míg megnyugszik a légzésem...
