"Kicsit kaotikus kezdés. Kungfu edzés egy nagy tornateremben, ahol Szabó Viki is ott van. Egy idő után az egész helyzet egy hastánc előadássá alakul (a helyszín marad), amit egy kövér lánnyal párban adnak elő és a Viki raklapokon táncol, amiket a kövér lány tart. Én ezt fejmagasság fölött figyelem, amiről kiderül, hogy a leányfalusi ágyam, és aztán már ott is vagyok a szobában. A Viki is. A raklapokat valami különös néven nevezi. Idő, amíg megértem, hogy azokról beszél. Valamit akar tőlük, meg tőlem is. Érdekes, hogy az ágynak mintha a jobb oldalán is lenne tér, pedig ott fal van normális esetben.
Snitt.
Egy nyitott tetejű piros sportkocsiban autózunk. Én vezetek, de kívülről látom magam, ahogy felveszem a napszemüvegem. Mellettem a Viki. Cicusnak szólítom. Símogatom a combját. Egy kisvárosban eltévedünk. Labirintusszerű szűk utcákban kavargunk. Egy helyen rossz irányba fordulok és annyira szűk az út, hogy nem tudok korrigálni. Kijutunk a városból. Egy falusi pajtánál látok először lehetőséget a fordulásra. Behajtok a kis útra, de nagyon meredek felfelé. Vissza kell váltanom egyesbe. Itt már a Marutiban ülünk. Megyünk fölfelé, és már meg akarok fordulni, amikor mögöttünk egy anyamedve jelenik meg a bocsaival. Az anyamedve izgatottnak tűnik, de a bocsok lazák, heverészni kezdenek. Mi először távolodunk, de amikor látom, hogy lenyugodtak, akkor megpróbálok elmenni mellettük. Erre persze beindulnak és követnek. Főleg az anyamedve, aki egy kicsit agresszívnak is tűnik. Lejutunk a dombról egy mezőre. Bár egy időre eltűntek a medvék, most megint megjelennek. Menekülünk vissza a városba. Még szűkebb utakon. Valószínűleg gyalog, mert ilyen helyeken a Maruti sem férne el. Itt már egyedül vagyok. Bejutok a városba. Valami piac szerű helyre akartunk eredetileg menni a Vikivel, csak nem fordultam ott be, ahol kellett volna. Most már este van. Kocsmákat látok. Nem ismerem a környéket.
Snitt.
Felébredek. Egy kihajtható mobiltelefon van mellettem az ágyon. A kijelzőjén betűk és számok pörögnek. Mintha önálló életet élne, vagy valaki használná. Szimbólumsorozatok, félszavak. Programok indulnak és megállnak. Megállapítom, hogy ez biztos álom, de a figyelmemet igyekszem a telefonon tartani. Nem veszítem el a dolgot, de továbbra sem értem a kijelzőn megjelenteket. Sok furcsa ábra. Köztük egy koponya is, meg a csillagok háborújából a rohamosztagos sisak.
Mivel a figyelem megmaradt és még mindig tudatos voltam, úgy döntöttem, hogy kicsit körbenézek. Megpróbáltam távolabb vinni a fókuszomat. A mobiltelefon és a környezet elsötétedett, és elvesztettem a fonalat.
Valamilyen gépeken játszottam. Nyílt utcán álldogáltam. Újra a Viki jelent meg, a gépek között egy kereten dugta át a fejét. Mosolygott rám és nagyon csábító volt. Meglepődtem. Mondtam, hogy a 8-at, vagyis a 36-ot vagy a 38-at akartam épp megjátszani. Mondja, hogy tegyem meg. Csókolózni kezdünk..."
Ezt most nehéz leírni, mert félek és libaőrözök...
"A kezemmel tapogatózom. Volt egy olyan érzésem, hogy a Viki tehénné változott, én meg ló lettem. Hevesen smárolunk. Megtalálom a kezét. Kicsit érdes. Nem olyan finom puha, mint amire számítottam. Kinyitom a szemem és a szobában, az ágyamban vagyok és a Nagyival csókolózom. Hirtelen hátrahőkölök. Ő is távolodik. Ritkás, vörös hosszú göndör haja van. A hajszálak lebegnek. Alig van ereje a hangomnak. Csak fejhangon tudok beszélni. Érzem, hogy mindjárt felébredek, hogy kezd szétesni a kép. A Nagyi távolodik. Közben öregszik tovább. Aszalódik az arca. Nem szólal meg, de az arckifejezése végig az, hogy de hát Ő csak jót akart.
- Menj el, menj el, légy szíves menj el! - kiabálom fejhangon..."
A nyakláncom szív alakban lerakva. A pénzérme alatt rózsaszín felirat (már sötét volt, nem láttam, hogy így tettem le az asztalra)...
