Mr. Mandelbrot egy kicsit rágörcsölt a témára, amelynek következtében túl okosat akart mondani és értelemszerűen beletört a bicskája. Nem is csoda, hiszen Mr. Mandelbrot nincsen olyan emberek szellemi képességeinek birtokában, akik okosat tudnak mondani fontos dolgokról. Mr. Mandelbrot a jelentéktelennel foglalkozik. Azzal is csak felszínesen. Jelentéktelen dolgokról tesz butaságnak tűnő kijelentéseket. Ez Mr. Mandelbrot küldetése.
Mr. Mandelbrot akkor érzi jól magát, ha az általa felvetett gondolatok önmagában nem vetnek fel további kérdéseket. Így nyugodtan alszik, hogy Mr. Mandelbrot alteregója (az egyik, aki nem Mandula Márió) szépeket álmodhasson, amiket így Mr. Mandelbrot megörökíthet az univerzum egyik jelentéktelen galaxisának jelentéktelen spirálkarján lévő jelentéktelen kis csillag körül keringő kicsit különleges, de alapvetően teljesen átlagos bolygón élő, önmagukat istennek képzelő, de alapvetően teljesen hétköznapi, ugyanakkor rendkívül furcsán viselkedő élőlények egy kis csoportja számára, akik egy nagyobb völgyben élnek, több folyóval és néhány kisebb heggyel a területükön, amelyet ők a saját országuknak hívnak, de ha jön valaki, aki ezt erősebben mondja, készséggel átadják neki. Legalábbis az elmúlt - és galaktikus méretekben tökéletesen jelentéktelen - 1000 évben ez többször is megtörtént. Mr. Mandelbrot ezt a dolgot egyébként nagyon nemes gesztusnak tartja. Mindig is úgy gondolta, hogy a vendégszeretet igazán nagy erény (habár látszólag tökéletesen felesleges).
Mindezekből nem következik semmi. Mr. Mandelbrotból ez itt most kikívánkozott. Jobban is érzi magát. Még egy megjegyzése lenne, de azt majd legközelebb.
Mr. Mandelbrot szerint ez egy szép nap. Minden nap szép.
