Mr. Mandelbrot gondolkodott. Gondolatai aztán elkalandoztak egy felettébb érdekes témára. Onnantól kezdve már azon gondolkodott.
Mr. Mandelbrot harcban áll bizonyos külső és belső erőkkel. Kényszerekkel. Kellekkel. Kellek, vagy nem kellek? - kérdezték egyszer Mr. Mandelbrotot. Ő hümmögött.
A "kell"-nek Mr. Mandelbrot szerint 2 jól elkülöníthető kategóriája van. Az egyik, felettébb unszimpatikusnak tartott csoport a "külső kell", míg az alapvetően szimpatikusnak vélt társaság a "belső kell". Mr. Mandelbrot azt javasolja, hogy essünk túl a nehezén.
De mielőtt túlesnénk rajta, Mr. Mandelbrot egy megjegyzést megjegyezne: Ha a külső és a belső "kell" egybeesik, akkor megszületik az igazi mintapolgár, aki az aktuális társadalmi elvárásoknak ideális esetben tökéletesen megfelel és közben még remekül is érzi magát. A problémák akkor kezdődnek, ha konfliktusba keveredik (és ez Mr. Mandelbrot szerint bárkivel könnyedén megeshet) a külső és a belső.
Nostehát.
A "külső kell" az, amit a külvilág elvár, és minket ez nem hagy hidegen. Mr. Mandelbrot szerint ennek legfontossabb mozgatórugója a "mit fognak szólni" belső frázis. Megfelelés. Kényszer. Megfelelésikényszer. Tanultál Pistike? Nem? De? Nemde? Kellett vagy nem kellett? Ha nem kellett volna, tanultál volna? Igen? Nem. Naugye. Nem feleltél meg. Leülhetsz. Ennek a rendkívül egyszerű és tragikusan bonyolult kérdéskörnek sok fokozata van. A házibuliba járástól a miniszterelnökségig minden szinten bele lehet futni a problémába.
Mr. Mandelbrot most röviden definiálná a "belső kell" fogalmát is. Ez a belső kényszer. Mit kell tennem? Magamnak magamért. Az evéstől a kocogáson át a társasjátékozásig, a munkától a szórakozásig és a wc-re menésig. Minden, ami belülről jön. Az is, ami társadalmilag adott esetben elítélendő, és az is, ami rendkívül méltánylandó. Mr. Mandelbrot szerint az élet akkor élvezetes, ha a "belső kell" vezérli. Akkor hívhatjuk akár Szabadságnak is. Ha az életet a "külső kell"-ek dominálják, akkor rabság.
Mr. Mandelbrotnak az a véleménye, hogy a kedvenc társadalmunk (no és persze az élet) előszeretettel próbálja a "belső kell"-eket "külső kell"-ekké transzformálni. Vagyis belecsal valakit látszólag önszántából egy helyzetbe, és aztán azt mondja, hogy ha már elkezdted, akkor nincs kiszállás. Mr. Mandelbrot úgy véli, hogy ebbe a látszólag kilátástalan csapdába sokan belefutnak. Ő is megjárta már egyszer-kétszer és feltehető, hogy még párszor szembesül a dologgal. Nem egyszerű helyzet.
Ugyanakkor Mr. Mandelbrot azt is gondolja, hogy mindig van választás, még ha nehéz is a döntés. Az, hogy a "külső" vagy a "belső kell" szerint élünk-e, csak rajtunk múlik. Mr. Mandelbrot ezt olyan jól megmondta, hogy ezt így még soha senki előtte. Most rendkívül okosnak érzi magát.
Mr. Mandelbrot ebben az értekezésében sok témát és aspektust nem említett. Elsőként talán a felelősség kérdését lehetne egy másik alkalommal kivesézni, másodikként a "honnan tudjuk, hogy ki akarja valójában azt, amit akarok" problematikát. Aztán van itt még olyan, hogy "ha neki kell, akkor nekem mi kell?", "mi van, ha nem kell semmi?", "kell-e egyáltalán valami?", "létezik-e egyáltalán a >kell<, és ha igen, akkor miért nem?" és végül a "mi értelme van ennek az egésznek?".
Ez az értekezés főként belső és egy kicsi külső kell miatt született.
Mr. Mandelbrot még azt is hozzá tenné, hogy alapvetően azért csinálunk valamit, mert kell. És ez biztos, hogy belső. Az, hogy ezt kívülről vontuk be, vagy tényleg belülről jött, már szinte mindegy. Mind Egy...
Ugyanakkor meg semmi sem kell.
Mr. Mandelbrot bízik benne, hogy most már mindenkinek világos minden.
