Mr. Mandelbrot és a hullámlovagok társasága a minap a hullámlovaglásról cserélt eszmét. A hullámlovagok (és lovaginák) különös filozófiai eszmerendszerét megérteni nem könnyű. Pontosabban könnyű, csak nehéz alkalmazni. Már-már lehetetlen.
Mr. Mandelbrot mégis próbálkozik.
A rendszer lényege az abszolút alkalmazkodás. Ha a hullám felfelé visz, felfelé kell menni. Ha lefelé, akkor bizony lefelé. Tudni kell, hogy minden hullámnak van csúcsa és völgye, és minden emelkedés egyszercsak esésbe (adott esetben zuhanásba), de minden zuhanás idővel emelkedésbe vált át. Néha hirtelen. Néha fokozatosan. Néha stabilan változik, néha pillanatokra emelkedik, aztán esni kezd, majd újra emelkedik. Így van ez.
Mr. Mandelbrot problémája nem is ezzel van. Ő boldogan zuhanna és emelkedne a hullámokkal. A kérdés csak az, hogyan ismerjük fel, hogy melyik fázisban vagyunk?
Utólag ez igen jól látszik. Némi gondolkodás után könnyen összeáll a kép: Ekkor zuhant, akkor emelkedett. Akár még az is lehet, hogy átmenetileg nyugalom volt. De mi van most? És mi mit csináltunk akkor? És honnan tudhattuk volna, hogy mit kellene csinálni? Kell-e egyáltalán csinálni valamit?
A hullámlovagok (és lovaginák) ezen tudásukat fejlesztették igen magas szintre. A feladat az, hogy engedjünk a hullám erejének. Ne álljunk ellen. Ez a legnagyobb hiba. Az ellenállás. Lázadni a hullám ellen? Minek? Értelmetlen. Hiszen úgyis elsodor, ha akar. Ha meg nem akar, akkor lázadás nélkül is maradhatunk, ahol vagyunk.
De tegyük fel (és Mr. Mandelbort feltétlenül felteszi), hogy elindulunk a hullámmal és adott esetben akár rá is ismerünk, hogy melyik irányba haladunk. Ellene dolgozni nincs értelme, visszafelé úszni felesleges. A következő kérdés, hogy lázadásnak számít-e, ha ráteszünk egy lapáttal? Ha előbb akarunk a csúcsra (vagy völgybe) érkezni, mint ahogy a hullám azt nekünk szánja. Ha nyugalmat akarunk, miközben csapkodnak a hullámok. Mr. Mandelbrot szerint ez is hiba. Ha látjuk, hogy merre megyünk megnyugodhatunk, hogy biztos odaérünk. Minek siettetni? Inkább élvezzük az utazást. Ha nincs nyugalom, minek erőltetni? Ha zuhanunk, minek kapaszkodni? Ha nyugalom van, minek kapálódzni?
Mr. Mandelbrot és a hullámlovagok (valamint lovaginák) társasága abban feltétlenül egyetértenek, hogy ezek a hullámok pont olyanok, mint a tenger hullámai. Hatalmasok és erősek, és az emberek csupán egy-egy vízcseppjét alkotják az egésznek. Igazán hatni rá nem tudnak. Egyenként hullámot generálni lehetetlen. Ha sikerül is átmeneti hatást elérni, az csak pillanatnyi változás. A nyugodt tengert hiába csapkodjuk a kezünkkel. A felvert víz nagyon hamar megnyugszik. Fordítva, egy vihar esetén viszont nincs esélyünk megfékezni a tornyosuló víztömeget.
Így van ez. Ha részt veszünk a hullámzásban (márpedig ezt mindenki megteszi), jobb ha alkalmazkodunk. A túlélésünk érdekében.
Viszont van még egy lehetőségünk:
Mr. Mandelbrot azt javasolja, hogy ha meguntuk a kapálódzást, csak üljünk ki a partra és nyugodtan csodáljuk a tenger fennséges erejét.
Tetszeni fog.
