A Mandelbrot-konspiráció

"Margitsziget, az egyik grundfocipálya a budai oldalon, közvetlenül a part mentén. Focizunk. Egyszercsak kirepül a labda és beleesik a Dunába. Valakinek utána kell menni, de senkinek nem akaródzik. Végül Mucsi Zoltán kerül elő, aki nagy sóhajok közepette leveszi a ruháját (viszonylag hűvös volt) és beugrik a vízbe. Mindenki izgul, érezzük, hogy valami veszély van a levegőben. Amint a labdához ér, a mélyből egy hatalmas, leginkább gyilkos bálnára emlékeztető hal bukkan fel. Nagyra nyitja a száját és úgy érkezik alulról, hogy a Mucsi pont beleférjen. Mucsi kétségbeesetten küzd az életéért. Mi szurkolunk neki, hogy tartson ki. A bálna továbbra is nyitva tartja a száját. Hatalmas, emberi fogai vannak, de nem használja őket, nem harap. Várja, hogy egyszerűen lecsússzon a torkán az áldozata, aki hol alábukik, hol felbukkan újra, de nem tud kiszabadulni a bálna torkából. A hal még mindig függőlegesen fölfelé, nyitott szájjal egyhelyben tartja magát a vízben. Mucsi fárad. Egyre erőtlenebbül kapálódzik, látszik, hogy sok vizet nyelt, nem bírja már sokáig. Ekkor a hal elindul lefelé. A szája továbbra is nyitva, de az áldozata nem tud a torkából kiszabadulni. Levegő nincs. A vízpartról szemlélők megdöbbenve és kétségbeesve szaladnak a part felé. Én egy csatornafedélen át elindulok a Duna alá, ahová sejtésem szerint a bálna lehurcolta magával a Mucsit. Remegek a dühtől, a félelemtől és az értetlenségtől. Egy halvány képen még látom, ahogy a cet a vízből kiérve valami furcsa, száraz téren úszik keresztül. Neoncsíkokat látok. Narancsárgát és sárgát. Barna háttér előtt. Leizzadva és remegve ébredek..."