Mr. Mandelbrot reggel felkelt.
Leszámítva a rendhagyó testmozgást, ami az alvásidőt legalább 2 órával megkurtította, ezt a reggelt akár teljesen hétköznapinak is nevezhetnénk. Akár. Mr. Mandelbrot rövid tisztálkodás és a folyó ügyek elintézése után vajas zsemlét reggelizett, hozzá vizet ivott. A tejről már sokkal ifjabb korában leszokott, a reggeli tea meg túl macerás, mondhatni nyűg. A víz az jó. Esetleg gyümölcslé. Az is jó.
Mr. Mandelbrot ezek után bement a munkahelyére, ahol rövid csevegésbe bocsátkozott munkatársaival az öregedés filozófikus aspektusairól. Nem jutottak megoldásra, ámde felvetődött, hogy ha bármelyikük megoldásra jut, netalán az öregedést megállítja, vagy legalábbis áthidalja, feltétlenül könyvet írnak róla, amelyből meggazdagodnak és tovább hátráltatják az öregedést. És ez így megy majd az idők végezetéig.
A nagy lelkesedésben mindenki magába visszavonult, hogy a megoldást megkeresse. Mr. Mandelbrot nem sokkal ezután elhagyta munkahelyét, hogy megvívja harcát a bürokráciával.
Hivatalba ment. Ügyet intézni.
Szerencséjére volt nála egy jó könyv. A könyvben mindenki megőrült. Mr. Mandelbrot az olvasásból fel-feltekintve arra gondolt, milyen idilli is az a világ, melyről helyenként döbbenettel és pánikkal olvas, ahhoz képest, amit maga körül tapasztal a nap minden percében...
